Minden ölelésünkben ott a napfény a csintalan tündérek derűs kacaja  a régen kinőtt álmok színes impressziója Minden perce-ereje maga a megérkezés Minden simogatásunk gyengéd ígéret Gúnyneve a távolságnak a kiszoruló térnek A nárciszok csilingelve táncolnak a…

Fényesre csiszolt vonásaimtól megkérdezte kora este öreg barátom, a Bánat, hogy Te ki vagy? - Férfi, társszerzet, jóbarát, rugó és biztonsági kötél.  - Nem, nem úgy értem- morogta.  Nem ért Ő semmit. Savanykás szagú, irigy, árva legény. Koravén. Hozzám…

Közös szavak, közös sóhajok, közös haragok. Indulatunk semmi más, csupán őszinte beavatottság. Néha túlzásba vitt tekintet vagyunk,   Távolságaink a korlátok, melyek itt tartanak A földből etetnek, a földbe temetnek, Szellőűzte, zizegő falevél hiányunk, Aláhull,…

Fény járja át a dohos szobákat, felcsókolja a földről a tegnap odahányt keserveket Virágot ültetek a cementlap repedéseibe, gyenge hajtás feszíti a tavaszt Csipkefüggöny légy, hímzett apró terítő, kancsónyi kútvíz, hűs, puha erő

nem félsz, hogy lecsókolom szívedről a napfény illatát? nem félsz, hogy nem vagy képes megfékezni  engem? nem félsz, hogy míg férfiasságod markolom, egész lényeged a tenyerembe simítom? nem félsz, hogy szeszélyem ellenszegül szándékodnak? nem félsz, hogy kifosztalak,…

Széllel táncol bájos keringőt, libben tova a szerelmes szabadság felé. Csupa kellemmel csókolja a levegőt. Szitakötőm! Illesd álmom egyszer efélén!

Kérned sem kellett. Csak jelen lenned. Megnézted, megszorítottad, elvetted. Légüres térben lebegtetem szív nélküli csonkolt testem. Pihen a vágy, pihen a feszülés, pihen a zokogó hiábavalóság.   Tartsd meg, tenyeredhez simul, tökéletes ölelés ez. Minden fájdalmam,…

  Gondolataim állandó, hirtelen suhanása vagy Napjaim folytonossága. Színeim hangsúlya, repesztőlakk a lelkemen.   Keringőzünk egymáshozérhetetlenül Olykor egyikünket lekéri az Élet, Csillámporba vagy kátrányba burkolózik a visszatérés   Barlangod vagyok,…

Plüssmackót öleltem magány ellen mikor először megláttál Nem vetted el tőlem, nem csodálkoztál Megfogtad a kezem, és maradtál Tudom, hogy szeretsz, bár sosem mondod De fáradt délutánon, ha kávét kérek, habosan, mézesen adod, karodba vonsz míg megiszom, s aztán…

Roskatag, rút idő Önmagához képest fegyelmezetten döng. Húzódozik vissza életem lugasába, Hűsöl az oltalmazó könnyfa árnyékában Mi ő nélkülem? Megfoghatatlan, tán létezhetetlen megnyilvánulás Fattyúhajtásként nyújtózkodnak napjaim. Hontalan s együgyü minden…

A felelet nem csupán közhelyes általánosság lehet Őszinte, kutakodó tekintetem rajtakapottan, ijedős pillangóként tovareppenhet Vagy megállapodhat a meglepett pillantásodba ágyazódva, szilárdan Egyfajta hűség ez is, mélyről fakadó bátor méltóság Minden szégyen nélkül…

Egyenlőre csak nyers, még dolgozom a pofásításán, de büszke vagyok rá hogy elkészült ez is. Borzasztó azért, hogy mennyit kopott a nyelvtudásom, és Jovát amúgy is nagyon nehéz fordítani (egy zseni) , meg hát az a sztakiszótár.... Elnézést mindenkitől aki tud olaszul , ha…

Fájdalmak alatt görnyedtem, fejem lehajtva, szemem lesütve, úgy hittem, hogy gyenge pillantásom méltatlan minden evilági csodára. Jutott ami adatott, fúj a rossz szél, merre kedve tartja, dolgom csak annyi ebben az életben, hogy tűrjem bírhatatlan életem. Ki tudja milyen mennyei…

Bőrömbe ég lassan a függő, súlyos nyakék, láthatatlan ékkő- te volnál Magányos, könnyáztatta csönd simogatja gyógyulni képtelen mellkasom Látásod hoz csupán enyhülést, s tán ha te is úgy akarod…

 Leszállt a bús, könnyező éjMa sem okozott látásod meglepetéstSzaladnék bár boldogan felédSzéthullva az örömtől karodba omolnék,de olybá tűnik elfelejtetted a járást házamhoz Szuszog az ágy alattam, hintáztatja kihűlő testemNem gondolnék  rád kedvesem, nem…

 Még egy pillanaton át......s már nem magam vagyok. Színesen lángol a forró indulat ahogy sikoltva tör ki a képzelet semmi- birodalmából.Apró hullámok száza és ezrerohamoz hiányod millió- szilánkos gyötrõdésében.- Kívánlak!- röppen a szó felédés…

Drága Attilám!Penészvirág és mocsár vagyokA hajdan- volt pipacsmező halottHalkan bugyog a láp bennemEl kell mennem?! Jó vagyokMegsiratlak ha gondolodBátor vagyokDe elszáradok ha maradok Viselj el félelem! ***Majd méz leszekAkkor aranylokés csöppenekÉs ha megízleled…

 Ritkás erdő kellős közepén őrizem a reményt, midőn mozdulatlan engedem közelembe azt a tölgyfa mögött bujdosó kis tündér- szökevényt.Félvilágon átüldöztem, átal sós, feneketlen tengereken, sziklás hegyen, búzamezőn, virágos réteken. Mígnem elbújt itt, e…

 Mozdulatlanságomban némán kiáltok. Szétfeszít az indulat, semmi-keze mindhiába marcangolja alvó testemet. Rohannék hozzád feloldozást remélve, de inkább korlátaimhoz láncolom magam.Felkészültem Rád! Minden pillanatban várlak. Hátra-hátra lesek, de még nem értél utol. A…

 Drága Attilám!El sem hinnéd, hogy miket meg nem talál az ember, ha egy régi papírhalom feltúrására adja a fejét. Egy szerelmes levél. Ó, az a szerelmes levél! Több mint 7 éve íródott. Istenem, gyerekek voltunk még... Sok- sok régi sebet szaggatott fel bennem az a másfél…