nem félsz, hogy lecsókolom szívedről a napfény illatát?

nem félsz, hogy nem vagy képes megfékezni  engem?

nem félsz, hogy míg férfiasságod markolom, egész lényeged a tenyerembe simítom?

nem félsz, hogy szeszélyem ellenszegül szándékodnak?

nem félsz, hogy kifosztalak, meggyalázlak, és elrabollak önmagadtól?

nem félsz, hogy fájó sajgás leszek, nyers fojtás?

nem félsz, hogy minden ellenállásod vibrálásomba olvad?

nem  félsz, hogy megszeretlek, s átkomba vonva páriává teszlek?

Lélegzetem a bőrödön,  haldoklók nyögéseitől bűzlő pára.

Szoríts mellkasodhoz s dédelgess tested melegével,

Hogy egy pillanatra feloldódva benned, ne rettegjek tőled.