A vihar sikongat, minden élőbe s a földalatti holtba is belemar hogy csak duzzog vagy élvezi, nem tudni, egy kidöntött fa kérge alá karcolja hogy minek mikor én nem nézem meg? ezt a tusát is én nyerem, mint mindig Szilajabbul haragszom és kitartóbban szűkölök, erőm nem hanyatlik…

Roskatag, rút idő Önmagához képest fegyelmezetten döng. Húzódozik vissza életem lugasába, Hűsöl az oltalmazó könnyfa árnyékában Mi ő nélkülem? Megfoghatatlan, tán létezhetetlen megnyilvánulás Fattyúhajtásként nyújtózkodnak napjaim. Hontalan s együgyü minden…