Bőrömbe ég lassan a függő, súlyos nyakék, láthatatlan ékkő- te volnál
Magányos, könnyáztatta csönd simogatja gyógyulni képtelen mellkasom
Látásod hoz csupán enyhülést, s tán ha te is úgy akarod feloldozást
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
A szív csak egyszer szeret tisztán,
mikor bolondul még viszonzást sem vár
Minden más csak ősi hitből fakadó próbálkozás csupán
Lélek lélek után, csalatkozás és hiány
Az idő rohan, a tér zsugorodik, összezár
Egyetlen megoldás marad, a pusztító megalkuvás
Tébolyul a szerelem, az elme miért- szagú posványt hány
Tudom a neved boldogság!
Megtaláltál, magadba rántottál, elszaladtál
Magad vagy a menekülő, vak, páncélos gyávaság
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
Kavicsnak látsz?
Csak dobj a tóba messzi-nagyon, vagy kacsázz velem,
Súlytalan, szürke jelentéktelen tömeg tajtékot vet
Lásd!
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
Végtelenül könnyű az egyedüllét
Feláldozni a biztonságot?
Vállalni ezer sebet, s csapást?
Mert a könnyűnél nehezebb együtt,
De minden teher hordhatóvá szelídül
Két bajtól szaggatott élet egymásba forradásán
Minden más csak gyenge, méltatlan okoskodás
