Gondolataim állandó, hirtelen suhanása vagy

Napjaim folytonossága.

Színeim hangsúlya, repesztőlakk a lelkemen.

Keringőzünk egymáshozérhetetlenül

Olykor egyikünket lekéri az Élet,

Csillámporba vagy kátrányba burkolózik a visszatérés

Barlangod vagyok, visszhangja annak mi nem tudsz lenni

Álmaid kottája.

Hatalmam feletted csücsörítő, maszatos gyermekarc.

Egyszer kezedbe adom szívemet,

kérlek majd, hogy szöktesd meg

Széttépheted, vagy magaddal viheted

Bocsáss meg ha összevérzem makulátlan szellemed.

Egész hősies lényed kántálja arcom torz riadalmát

Nem számít, ha nem engem szöktetsz meg a pokolból,

Csak a felmagasztosulás ígéretét menekíted a nyílt valóságba.