Létezése végét hogy várja a sok dévaj farizeus! Ó micsoda méltánytalan befejezése kicsinyes vergődésüknek! A Napzuhanás várat magára órákat, tán napokat,  A Mindenség döbbenete mozdulatlanságra ítéli a türelmetlen időt. Szinantróppá korcsosult emberforma…

Plüssmackót öleltem magány ellen mikor először megláttál Nem vetted el tőlem, nem csodálkoztál Megfogtad a kezem, és maradtál Tudom, hogy szeretsz, bár sosem mondod De fáradt délutánon, ha kávét kérek, habosan, mézesen adod, karodba vonsz míg megiszom, s aztán…

Egy pohár száraz bor fölött méláznak selyemfényű perceim Ma csak a fáradtsággal dúdolok rég megunt dallamot A következő kortyba beleképzellek Te megnemismert igaz társ. * Karcsú palackom szelleme a szemérmetlen Remény Kukucskál, pislog, hízeleg. * Egymásra szánt időnk…

A sötét végtelenjében gyenge körte ontja zamatos ragyogását lédús fényt vet árnyakat ébresztve az elszáradt reményre magányos sugára csókot vált a szilárd fal ridegségével Beleszeret a fakó lapok képzelt hősébe, Édes gyötrődésben cikázik sorról sorra... És…