Még egy pillanaton át...

...s már nem magam vagyok. 

Színesen lángol a forró indulat 

ahogy sikoltva tör ki a képzelet 

semmi- birodalmából.

Apró hullámok száza és ezre

rohamoz hiányod millió- szilánkos 

gyötrõdésében.

- Kívánlak!- röppen a szó feléd

és édes kínban hagy meg magadnak.

Majd ha látlak, elmondom, hogy szeretlek.

Vagy csak nézlek csendesen, míg alszol

s talán felébresztelek...