Szóljatok a lidérces álmoknak, hogy mostantól kushadjanak ablakom alatt Szóljatok a vörös szőrű farkasoknak, hogy oszoljanak a kérges erdő árnyai alól Szóljatok a rémületnek, hogy felöltője levetnivaló, szűkös, szakadt …..   Üde, friss vér melegíti…

Közös szavak, közös sóhajok, közös haragok. Indulatunk semmi más, csupán őszinte beavatottság. Néha túlzásba vitt tekintet vagyunk,   Távolságaink a korlátok, melyek itt tartanak A földből etetnek, a földbe temetnek, Szellőűzte, zizegő falevél hiányunk, Aláhull,…

nem félsz, hogy lecsókolom szívedről a napfény illatát? nem félsz, hogy nem vagy képes megfékezni  engem? nem félsz, hogy míg férfiasságod markolom, egész lényeged a tenyerembe simítom? nem félsz, hogy szeszélyem ellenszegül szándékodnak? nem félsz, hogy kifosztalak,…

Kérned sem kellett. Csak jelen lenned. Megnézted, megszorítottad, elvetted. Légüres térben lebegtetem szív nélküli csonkolt testem. Pihen a vágy, pihen a feszülés, pihen a zokogó hiábavalóság.   Tartsd meg, tenyeredhez simul, tökéletes ölelés ez. Minden fájdalmam,…

Menedék, melyben senki sem üldözött Börtön, melybe csak áldozat költözött Zárda, hol szűznél több a kurtizán Bordélyház, ahol az ártatlanság hál manapság Furcsa üvegen át tiszta hangon zeng a valóság Számtalan háborúzó jellem farag mind újabb és…

talán hintázom soha meg nem állva. fájdalmas perzselés kegyetlen nap tüzén az égő hús enyhülhet fertőző esővíz nyomán.   talán kiugrom, egészen a mennyekig zuhanok szánakozó pillantással illetnek az angyalok                megbánva életem minden…

 Puha a föld, az avar illatosEgy fa megtépetett a vihartólValamikor, valamikor... Ím itt virít tenger violaMessze elszáll édes illataÚjraél ez csoda, újra... Egy poszáta dalra dalt küldFellobban egy szunnyadó tűzÉs nem pihenünk, nem pihenünk... Mert indulni kell,…

 Kilökődött belőlem az élet szikrája. Életképtelen volt.Vérben fürdet a görcsös rettegés

 Az elhagyatott elmegyógyintézet libabőrös falain oson a félelemFullaszt a hideg, a hívatlanok orcájárafagy a pára. Fehérnél zöldebb a tisztaság, a szenny is a sarokba húzódva reszketAz üresség óhaj csupán, rémít a nehéz ajtók fémes…