Könny sem csordul, seb nem vérzik,  Kibuggyanó fájdalom feketére alvad.... Alkonyatkor súlyt a hír, kényelmes ültömből felzavar. A tükör elé állít, képmásom döbbenten mered rám Odabent reked a halálvágy, a tagadás, az elvágyódás Életem gyötrő lassúzása sosem…

Véremmé válik lassan a duruzsolás, a kollektíva szilárd hite Pontosul a tudat teremtő ereje. Amire vágysz, megkapod, Amitől félsz, üldöződdé vonzod. A sehovasemtartozás érzete anyára lelt a hirtelen becsapódott igazságban. Nem született még senki,  ki egyszerre…

Nézd, amott vízfestékkel festett fények és színek a járdán. Oly élő, oly vidám máz; kántálja a komisz kacskaringós kép a mogorva házak elunt vázlatát