Minden ölelésünkben ott a napfény

a csintalan tündérek derűs kacaja 

a régen kinőtt álmok színes impressziója

Minden perce-ereje maga a megérkezés

Minden simogatásunk gyengéd ígéret

Gúnyneve a távolságnak a kiszoruló térnek

A nárciszok csilingelve táncolnak a szélnek

Mámoraik érintéseink nyomán kélnek

Minden közös lenyomatunk az időben maga a bizonyság

az otthon hű illata

a gőzölgő leves állhatatos bugyogása

az ágyunk sejtelmes suttogása

az el nem csattant csókok ámuldozása

a csaholó kutya türelmetlen farkcsóvája

a fényesre súrolt kő erőtlen panaszkodása

Összefonódásunkban mi vagyunk az otthon, a leves, az ágy, mind az elmaradt csókok, a kutya, a kő, minden ami hétköznapi, minden ami különleges.