Minden ölelésünkben ott a napfény
a csintalan tündérek derűs kacaja
a régen kinőtt álmok színes impressziója
Minden perce-ereje maga a megérkezés
Minden simogatásunk gyengéd ígéret
Gúnyneve a távolságnak a kiszoruló térnek
A nárciszok csilingelve táncolnak a szélnek
Mámoraik érintéseink nyomán kélnek
Minden közös lenyomatunk az időben maga a bizonyság
az otthon hű illata
a gőzölgő leves állhatatos bugyogása
az ágyunk sejtelmes suttogása
az el nem csattant csókok ámuldozása
a csaholó kutya türelmetlen farkcsóvája
a fényesre súrolt kő erőtlen panaszkodása
Összefonódásunkban mi vagyunk az otthon, a leves, az ágy, mind az elmaradt csókok, a kutya, a kő, minden ami hétköznapi, minden ami különleges.