Mozdulatlanságomban némán kiáltok. Szétfeszít az indulat, semmi-keze mindhiába marcangolja alvó testemet. Rohannék hozzád feloldozást remélve, de inkább korlátaimhoz láncolom magam.
Felkészültem Rád! Minden pillanatban várlak. Hátra-hátra lesek, de még nem értél utol. A csalódás újra és újra homlokon csókol.
----------***----------***----------
Most elég már! Túl sok vagy Élet! És túl kevés! Fáradtságom szűnni nem akaró és határtalan. Nem hiszem, hogy ki tudnám aludni magam...
Álmaim oly szépek, hogy minden reggel megöl a valóság, mikor döbbenten felébredek. Félek...
----------***----------***----------
AZ ÉN TEMPÓM EGYEDI ÉS TARTHATATLAN
NE IGAZODJ HOZZÁM MAGAM IS LEMARADTAM
KOPPAN MÉG A SZÍV A KEMÉNY ASZFALTON
MINDEN LÉPÉSSEL A HALKULÓ REMÉNNYEL HALKUL...
