Puha a föld, az avar illatos

Egy fa megtépetett a vihartól

Valamikor, valamikor...

Ím itt virít tenger viola

Messze elszáll édes illata

Újraél ez csoda, újra...

Egy poszáta dalra dalt küld

Fellobban egy szunnyadó tűz

És nem pihenünk, nem pihenünk...

Mert indulni kell, mert küzdeni

Hogy túléltük elhinni

Meghalni és születni, születni...

Fénysugár a lombok között

Megolvadnak a kemény rögök

Tudva hogy örök, örök...

Mert indulni kell mert küzdeni

Hogy túléljük elhinni

Megtartani és születni, újjászületni...

Bólogat a gyöngyvirág

Tudja, érette van a világ

Ő az égi báj, az égi báj...

Egy ág hajlik, eltörik

A fészek halkan leesik

Sír valaki keservvel, sír valaki...

De küzd, mert élni kell

Az erőhöz hinni kell

Kart ölteni a reménnyel, a reménnyel...