Némely napok oly ragadósan koszosak. A tárgyak, az emberek, a szavak, és én magam is. Minden gondolat öreg és fáradt. Egyik másik botot szorongat aszott kezei közt, mintha haladni remélne. Ezekhez az időkhöz jobban láncolnak érzékeim.  Nincs tisztelet az érintésben, álom…

Holdfénybe nyújtózó teljes magány, a lehető legunalmasabb békéje a cselekvő létnek És legfájdalmasabb torzulása a szeretetre sóvárgó szívnek Lázadó nyughatatlansággá erjed bennem a vágy egy öntudatra ébredt hozzám illő társ után Az energia, mely sejtjeimet egységbe…

 Az elhagyatott elmegyógyintézet libabőrös falain oson a félelemFullaszt a hideg, a hívatlanok orcájárafagy a pára. Fehérnél zöldebb a tisztaság, a szenny is a sarokba húzódva reszketAz üresség óhaj csupán, rémít a nehéz ajtók fémes…