Mossa ki a víz a mérget a véremből
Jeges szemcseágyon vonagló könnyfészek
ez a napsütötte szélcibálta délután
--Van úgy hogy nem elég.
Az ember tartsa meg amit ígér.
Nem csak akkor beszélünk ha hazudni vágyunk úgy hiszem.
Tudom. Akkor is ha nem mondom.—
Sárga kavicsot gyűjtöttem a holnapért
Sápadtat, kicsit, kereket, eldobtam egyet,
kerestem másik hetet. Elaltatja símogatva haragom
--Azt az egy órát zsebedben hintázva tölteném.
Láthatatlanul. Lehunyt szemmel kucorognék,
Nem félnék és nem kapálóznék. egymagamban lennék mégis veled.—
Mossa el a víz keserű könnyűim,
hordozzon engem a sebes elegy
tengerig, felhőig, égszakadásig
---nyitott vagyok és bizakodó
a szél keresztülfúj rajtam, kiállom
tépje ki szívem, kavicsra cserélje, kékre—
Ringasson a folyó legmélyebb bölcsőjében,
Forgasson az örvény, vigyen innen messzire
Nincs kavics, ami a valóságba emelne,
Mikor minden elpusztul csak én maradok
és a zöld kövek. Zöldek a szerelmekért.
--Amennyire most fáj az kevés
Ebbe még nem halok bele
Elmúlik az éhség kínnal vagy csokoládéval. –
Ringassa el a víz a régi emlékeket
Mossa el a víz a reményeket amik nincsenek
Mozog minden, hullámzom vele
Szédít a kényszer, ez a test nem bírja el.
--Kisatírozom a szavakat majd újra leírom
Szebb nem lesz. Zöld tollat vágok a falhoz
de a tinta nem fröcsköl szét.—
Vigyen el a víz a hajtók elől.
Tarkónlőni vágyom a gyáva perceket
Fusson az életéért minden előlem.
--El tudok engedni bárkit. El tudok hajítani
minden kedves bármit. Engem ki enged el
és ki hajít a barna kavicságyra? –
Mossa el a víz a hitem a csodában
Átbukom rajtad, se hús, se védelem
.—Keresztülzuhant idő az élet
Se kötőtűm se kardom.
Lenyúzott bőrömből zekét varrhatsz.
Allergén anyag.—
nem zúg nekem a víz elég hangosan ma sem
elszalasztott éjszaka, hordalék alatt pihenő életkedv
mossa el a folyó az életem
--Édeskés halálbűz mindenfelé
A test türelme végén
vágyott egyetlen szakítás: vérből a szikra, nedvből a fény—
Szavaimat fövenybe fűzik s tipornak rajta ősidők.
nem akarok beszélni többé.
Csendesen bámulva ringatóznám
át megmaradt napjaim.
Egyszer úgyis elmegyek, elpazarolom magam
Két kezeddel szórj szét, ha megmaradtam
Haragudhatsz értem utoljára
Vinnyogó köntörfalakon sétál fel- alá egy macska
Vízbefúlt testét értem vonszolja.
Mosson el a folyó belőlem mindent
Üres kagylóhéj a parton …
