A következő életemben tán nem hamvad el minden, mihez csak hozzáérek

Elbújni, elmenni innen, sehová és mindenfelé,

Célt veszejteni a hömpölygő selymes lávába, 

Nem akarni csak haladni, az úttal vitetni terheim.

Megállapodni újra és újra egy elviselhetőbb létben

¸¸¸¸¸¸

Fenyőmag és árvácska vagyok

Illatait váltó szeszélyes, hideg szél

Barlangban bujdosó éhség és szenny

Olvadó vas és sűrű szenvedély

Könnyelmű fiatalság, nem kívánt teher

Vad kísértés kényszerképzete

¸¸¸¸¸¸

Ha önmagamból képes lennék elfutni 

nem bántanék többet senkit sem

Minden ragadós falat kidönt ez a makacs félelem

Minden vádló korlátot félresodor

A határok lángolnak, fanyar bíbor füst homályosítja elmém

Menekülnék, de buta szívem éber álmokkal mérgez

E bénító tétovázás lesz a vesztem

Csak fekszem itt görcsösen, és változtatom árnyaim 

Hol ciánszínű csókká, hol bárgyú prizmává

A mi lenne ha? koldusává.

¸¸¸¸¸¸

Álmatlanság dorombol az ágyamban orrvérzésig

A torkomba folyó sós/fémes nektár minden étkezésem

Ringass egyedüllét, kényeztess hűs csend, ne bánts!

Azt fogadtam hogy így jó lesz, kényelmes, 

Ha magamban sem bízhatok akkor kiben? 

A csillagokra nézve szükségszerűbbet nem kívánhatok

Mint álmatlan álmot, öntudatlan biztonságot, 

gondviselőt, ki kérés és kényszer nélkül vigyázza legtörékenyebb perceim

ki elrejt szánalmas életem elől pár órára

Illékony hiszékenység lettem