Némely napok oly ragadósan koszosak. A tárgyak, az emberek, a szavak, és én magam is.
Minden gondolat öreg és fáradt. Egyik másik botot szorongat aszott kezei közt, mintha haladni remélne.
Ezekhez az időkhöz jobban láncolnak érzékeim.
Nincs tisztelet az érintésben, álom az íriszben, sóhaj a nyelv hegyén, tánc a fülbevaló drágakövén.
Nincs illata bőrödnek.
*****
Lucskos bűntudat, hiány, félelem. Randevú a dögvésszel.
Nem kell, hogy értsd, ki vagyok én. Nem kellesz te sem nekem.
Jó, ha itt vagy, de nem bírlak el, nem vagyok elég erős.
Bocsásd meg nekem, ha nem tudsz szeretni a minden és semmi ellenére sem.
*****
Vergődünk, elveszünk, és haragszunk
Csak próbálkozás és gyenge hit vagyunk
Kötelesség a testünk, engedelmességre törekszünk
Meddig még? Mekkora ütközés az elég?
Látásod kellemes, szemed zöldje otthonos
Valóság vagy, mégis szépséges… nem értem hogy lehetséges ez
