A sötét végtelenjében gyenge körte ontja zamatos ragyogását
lédús fényt vet árnyakat ébresztve az elszáradt reményre
magányos sugára csókot vált a szilárd fal ridegségével
Beleszeret a fakó lapok képzelt hősébe,
Édes gyötrődésben cikázik sorról sorra...
És…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
