Egy pohár száraz bor fölött méláznak selyemfényű perceim

Ma csak a fáradtsággal dúdolok rég megunt dallamot

A következő kortyba beleképzellek Te megnemismert igaz társ.

*

Karcsú palackom szelleme a szemérmetlen Remény

Kukucskál, pislog, hízeleg.

*

Egymásra szánt időnk miután felébred, azonnal elszalad

mint a gyáva szerető

*

Sutyorog a kényszeres forgolódás, mocorgás: 

' Egyedül van, pedig milyen szép hajú lány'

Felderítenek a sosem hallott hamis bókok,

Sosemismert simogatás érzete

*

Fogyatkozik az átmelegedett bíbor nedű

Könnyű, lebegő álomba segít, kívültart...