Van egy hely a szívem közepén

Olykor dohos, sötét, mocskos pince

Olykor sehonnan induló szilaj folyam

Olykor habos felhőkre épült piciny házikó

Vagy csak egy fa, melynek ágait hinta s hintázó terhelik

Volt már színház, előadások előtti megilletődött csöndbe burkolózva

Volt már füstös, hangos, fáradt  gyár, melynek padlóján munkások verejtéke csillog

Volt már zöldhatár, fű ölelte idegenbe nyújtózó gyöngyvirág

Vagy csak egy szikla, melyet mohatakaró melenget a csípős északi hidegben