A valóság képlékeny massza 

Mely színdarabbá pereg az ujjaim közül

Korlátaimhoz bilincselve 

Lebegtetem azt aki lenni tudnék 

Jer kedves hiányzol az illúzióból ami belőled él !

Csak képzelem hogy a testedbe olvadok .. nem érezlek...

Miért vagy oly távol hiszen itt élsz bennem 

Lehetnél e ennél közelebb?

Megtalállak egyszer... bárhol .... én teremtettelek!

A testem vagyok akkor Te ki vagy? 

Fény maradok 

S ha újra eljövök láthatod ahogy a lelkedben ragyogok