Nincs miért keseregjek nincs ami bántson

Hisz végre egyedül vagyok mint a sarokban síró gyermek

Beteges étvággyal falom 

a fájdalom

minden ízében keserű

szenny vagy ürülékszerű 

vacsoráját

Retteg az - ha mégoly barát is - mert belémlát:

halandó rothadás gyönyöre tombol örökre. Bennem

Nincs miért sírnom

'sz magamnak maradok

pedig látni vélem 

azt aki Te vagy

de csak a körvonalakat.

a körvonalakat...

(Hitem rég elhagytam 

Megtagadtam Istenem 

A számvetés még hiába

Nincs semmim sem)

Reszket a Hold gömbölyűsége

Már azt hinném valaki törődik velem

Lenéz hogy felszárítsa könnyeim 

De nem ér el

Távol van

Túlságosan távol...

Szavaiban él a költő 

Soraiban dobban a szív

Meglebbenti a levegő az elhagyott ihlet magányos várát

Meglebbent a levegő

S én fulldoklom

Elvesztettem önmagam

Attilám!

Ölj meg, vagy találj rám!

Folyts könyörgésem mérgébe

mert nem tudom elviselni többé azt akivé lettem

És csak kesergek

Most csak sírok

Bánt a létezés maga

A néma könnyek utolsó suhanása

sikoltja hogy elporladok

mert élni nem tudok!