Túléltem az elviselhetetlent 

Szörnyet kellett volna halnom

De itt vagyok... erõsebben mint valaha

Magányossá tesz a küzdelem

Gyengévé tesz a remény

Kiszolgáltat a szerelem

Törvénybe foglaltatott:

Egyedül. Megint egyedül és újra és mindig egyedül!

Már nem kérdezem miért, már nem fulldoklom az ellenállásban. 

Fejet hajtok.. utoljára.

így és ennyi. Ellöklek magamtól, mert annyira szeretlek!

Kétségbeesett harc, sikító tûz és ôrjôngô sárkány. Roppan a csont a teher alatt.

A zûrzavar kellôs közepén csupaszon és fegyvertelenül állok.

Fedezék után kutat titkon könnyben úszó szemem. 

Ûzi szívemet a rettegés szakadna bár ki mellkasomból!

és igen, az egyetlen aki veszett csatáért halni és küzdeni és nem feladni kész én vagyok

Mindent és mindenkit legyõzök, pusztuljon bár el önnön lelkem.

Ne szeressetek! Ne kötõdjetek, így képtelenség védelmezni Titeket!

Alámerülök a tiszta és egyszerû borzalomba és a kegyetlenségbe, 

hogy nektek ne kelljen. Lásd a mosolyom, de a szemembe ezentúl ne nézz!

Az üresség meglepne. 

Elõször hagytam magam, megerõszakolt az élet. Megrázó tapasztalás. Szükségszerû kishalál hogy élni tudjak tovább...