zűrzavar

 2011.08.15. 22:09

 Omladozó házak között a hajnal csendre int

Lehalkítom lépteim

Szemgödrömben az álom kacsint 

Rezgő tengerében fürdőzöm

Csak amíg a nap fel nem kél

Csak addig...

----------*****----------

Az indulat kihal belőlem 

a változás suttogja felém az élet szépségét

Hogy körülleng, érezem még

----------*****----------

Ma egy kicsit zokog a lelkem

Az ég könnyezik helyettem

A homály lopakodik mögöttem

Érzem bénító hidegét minden sejtemben

Belém fullad a vágy. Utánad

----------*****----------

Álmodj meg s majd nem ismersz rám ha mellettem állsz

Nem tudok az lenni aki vagyok

Árnyék vagyok Botorkálok

Keresem azt, akit látni véltél bennem. Engem

Újra gyúrom enmagam a téboly legmélyén

Kagyló leszek s Te majd gyöngyömért szeretsz

----------*****----------

Robban bennem hiányod minden nap

Fojtogat, hogy nem tudom ki vagy

Őrzöd álmaim követed nappal a lépteim

De ha hátranézek nem vagy ott

Érezlek Ébressz fel magányos itt nélküled

Vigyázz rám félek az üresség eltipor

-------------*****--------------

Várni nem tudok 

Türelmetlenségem határtalan s most gúzsba köt a tehetetlenség

Sikoly hallik koponyám legmélyén

Én nem lehetek itt

Mennem kell

Címkék: magány zűrzavar

A bejegyzés trackback címe:

https://langolas.blog.hu/api/trackback/id/tr923156569

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása