Méhed rejtekébe vágyom, Türelem!

bujtass magadba, hogy a Tébolyultak haragja utol ne érhessen

-Gyűlölöm kezem remegését, hogy ujjaim közül kihull a fegyver

-Gyűlölöm, hogy védekeznem kell

A színtiszta önzés megtestesítője tipor a sárba engem, 

pedig csak a békémre áhítozom, másra nem...

-Gyűlölöm a szelídséget és alázatot, mik képtelenné tesznek a harcra

-Gyűlölöm a sorsot, hogy kiszolgáltat e lelketlen némber kényekedvének,

hogy kényszerű helyzetemet nem oldja egy kis jószerencsével

Engedj magadba, Türelem!

vagy halványuló fényem kihuny egészen, s nem lesz már mi megvédjen

mikor a fekélytől gennyes nyelvéről fröcsögő gyűlölettel, gőggel mérgez engem.

Légy jó hozzám, Türelem!

Ne hagyd, hogy olyanná legyek, mint gyűlölt ellenem