Fekszem a keményre fagyott földön, a hó bőrömön vízzé szelídül

A tiszta égre nézve elvakít a gyenge napsütés, körülölel a fény

Felkúszik a hideg a gerincemen, ajkam kékben játszik, ünnepelvén a tiszta időt

Menni kéne tán, de még egy kicsit maradok

Nyújtom, ameddig bírom ezt a tökéletes pillanatot

Maga a teljesség...

Éteri muzsika szaggatja lelkem rácsait

Honnan jön nem tudom, mindenünnen hallom

Hullámokban hullik ki belőlem Minden - apró csillámok a végtelenben

Lebegnek, táncolnak, szikráznak és visszazuhannak. Kőbe vésem önmagam

Vagyok, aki voltam, leszek aki halad, aki elvágyik, de álom marad. Elszigetelt része a kozmikus egésznek

Csillagporban fürödtem    légbe fagyott mozdulataim párája, tükrözte ezt a tökéletlen délelőtti merengést, melyben kinyíltam, mint a virág, mint a hóvirág, mi töprengés nélkül is tudja mi a dolga