Drága Attilám!

Csak csókol

csendben, puhán

finomabban hidd el

a szemhéjam lassan megadja magát

neonfények cikáznak a tökéletes sötétben

töltény és méh, malacpersely

a szemöldököm mögött tompán ébred a fájdalom

most elég

simogat a párna ölel a takaró

késik az álom múlik a fájdalom

mely a sötétség képe után kél

játék

ringat az ágy csitítja agyam

dübörgő vízióit

aludj már kicsi lány...

Az ihlet halovány hullámait a toll sercegése töri