Belvárosi sétálóutca
Közömbösen bámulom a kirakatokat
Próbálom önmagamnak is bebeszélni,
hogy kutató, koncentrált figyelemmel szemlélődöm
Pedig azt sem tudom pontosan hol is vagyok
Mintha derengene egy mélypiros, fodros szoknya
de nem lehetek benne teljesen bizonyos
Mit keresek itt? Nem igazán tudom.
Nincs szükségem semmi újra
Ami azt illeti a régi sem kell már
Egy villanás utáni vágy talán
Egy vibráló, cikázó megvalósulás
fejem fölött elsuhanó, ébresztő vijjogás
Bármi.
Akármi, ami kibillent kétséges, ijesztően
csöndes, homályos és unalmas egyensúlyomból
Veszett érzések rajzolódnak ki napillatú bőrömön
Élő- lélegző tetoválás lettem
Bárki megláthatja kétségbeesésem
El kellene innen mennem,
vagy csak elbújnom szánalmas szégyenemben
az aszfalt repedésiben kivárni, míg elhal a tömeg
Akkor meg előjönni már minek?
