1) Álom

Tovarepít távol-földre

Betaszít egy örök-körbe

Hol falat épít, börtönt nekem 

Ki egyedül nem törhetem

                                               2) Élet

Cellatársat egyet kapok 

Ki köztetek is ott kóborol

                                               3) Elszigeteltség

Emberek! Ti teremtettétek!

Menekültök előle bármi áron

Magatokra s másra így nem találtok

                                                4) Fájdalom

Én közel engedem kis szívemhez

Megtanulva szeretni élek

Gyáva, ezt értsd meg!

                                                 5) Vágy

A savat pedig a kezünkbe adja

Hogy az őrrácsokat mint szétmarja

De míly értetlenek, balgák vagyunk

A mérget inkább szívünkre folyatjuk

                                                  6) Valóság

Nem láthatjuk, nem fogjuk fel

Néha érezzük, ha átölel

Elménk olykor becsap minket

Valótlant velünk elhitet

Arcunkra festi, megbélyegez

A magányba buzgón betemet

                                                7) Bizonytalanság

Menekülünk, holott senki nem üldöz

Így az ÉN szenvedésben fürdöz

Gyávák vagyunk élni, halni

                                                      8) Álcák

De nem restellünk ölni, csalni

Ez tesz minket hatalmassá? 

Alázkodó vad madárrá

                                                   9) Remény

Te is, én is, ő is egy bolygó

Céltalanul bolyongó, haldokló

Miért ne törnénk ki önmagunkból?

Mint ahogyan a csillag pusztul:

Robbanásban fénnyé válik, 

Hulltában is sugárzik.

Ha eltűnik a sötétségben 

Új gyermek fogan az éjben

Elődei életeit magába szívja

S nem kín többé az Ó Élet kínja!