Bölcsesség és értelem híján 

én csak tanácsolni tudok : 

ÉLJ addig míg kedved van rá, 

Az unalom ma nevetség, de holnap tán már lopódzó árny.

Szeress sokat, szeress mohón, engedd a másokat közelebb, rántsd magadba akitől félsz

Légy társ, szülő, testvér, barát, gyermek

Éld meg az összes ijesztő köteléket 

Mert a tavasz jön, zsong, ölel, incseleg,

Elmagányosít ha kívüled zajlik a öröklét szerelem 

--- *** --- *** --- *** ---

Nap nap után elsétálok a csobogó szökőkút mellett

A vízcseppek táncolnak, zsibongnak, csókolnak és szétszakadnak, egyesülnek, nevetnek, oly hangosan nevetnek! 

Nap nap után tanúja vagyok önfeledt szerelmüknek

Egy pillanatra mindig elmélázok 

A jóleső egyedüllét görcsös próbálkozás talán, 

ott, a vízben tükröződik a valós magány, mely 

csak mélyül s átérzik újra és újra jobban és jobban  

nap nap után...

És szentül az elhatározás, számolhatatlanul sokadik már: 

Holnap lerúgom a szégyenszín szandálom, felhúzom a félelemszoknyám, 

és térdig gázolva a csiklandós vízben megnyitom magam a reménynek:

valakinek talán kedve támad táncolni és kacagni velem az intimitás zuhatagában

Először egyszer, aztán nap nap után

Mert minden víz befagy egyszer. Oly sebesen közelít a tél. Az olvadozó hőségben is érezni vélem sikító hidegét