három

 2011.09.25. 20:22

Attilám!

Emez betoppan vággyal, ékes szókkal,

hazug szívvel, fájó múlttal,

játszik velem ölében ülve,

oh hiábasóvárgott szenvedély hoppsz eltűnik a semmiségbe...

Sebzett madár ki szeretni gyáva

 

Amaz jön, jönne újra,

tán tudja is vagy csak mondja,

hogy szeretne vagy kívánna pszichoanalízis innen onnan...

Rejtegető útkereső

 

És a másik csendben oson belopódzik álmaimba,

szívem rímmel símogatja.

Nem tudom honnan és hogyan, de valahol itt van

Láthatatlan be bizonyság.

Nem tudom hogy így vagy úgy, tán amúgy vagy semmiképp

mégis felemel és megtart

Várni reá nem magány, de jóleső egyedüllét...

Oltalmazó jóbarát

 

Illesz hozzám Te Három Vagy én illek Tehozzád?

 

Közelít a felszín, szinte érzem ahogy a levegő tüdőmbe tolul Ijesztő bódító közelség, vakito tiszta lég. Változom. E pillanatban eszményül a nő.

 

Édes öntudatra ébredés

 

Címkék: egy ferfi harom

A bejegyzés trackback címe:

https://langolas.blog.hu/api/trackback/id/3256014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása