Attilám!
Emez betoppan vággyal, ékes szókkal,
hazug szívvel, fájó múlttal,
játszik velem ölében ülve,
oh hiábasóvárgott szenvedély hoppsz eltűnik a semmiségbe...
Sebzett madár ki szeretni gyáva
Amaz jön, jönne újra,
tán tudja is vagy csak mondja,
hogy szeretne vagy kívánna pszichoanalízis innen onnan...
Rejtegető útkereső
És a másik csendben oson belopódzik álmaimba,
szívem rímmel símogatja.
Nem tudom honnan és hogyan, de valahol itt van
Láthatatlan be bizonyság.
Nem tudom hogy így vagy úgy, tán amúgy vagy semmiképp
mégis felemel és megtart
Várni reá nem magány, de jóleső egyedüllét...
Oltalmazó jóbarát
Illesz hozzám Te Három Vagy én illek Tehozzád?
Közelít a felszín, szinte érzem ahogy a levegő tüdőmbe tolul Ijesztő bódító közelség, vakito tiszta lég. Változom. E pillanatban eszményül a nő.
Édes öntudatra ébredés