Drága Attilám!
A kezembe vezérelt a sors egy könyvet, azon könyv egy lapján az alábbi versikével:
"Paulosz Szilentáriosz
VETKÖZZÜNK HAMAR
Vetközzünk hamar , egybefonódjék , édes , a testünk ,
míg a tiéd s az enyém meztelen összetapad .
Köztünk semmi se álljon , mert nékem Szemirámisz
vastag várfala még lenge kis inged is ám .
Mellem a melleden , ajkam az ajkadon , édes , a többi
csendbe merüljön , mert gyűlölöm azt , ki fecseg ."
Megihletett e VI. századi műremek, bár gondolataim sikamlósabb hangnemben születnek majd meg.
