Szemérmes pirulással kacsint álomittas, kába nyoszolyámra a hajnal
Fiatalosan, vidáman rózsállik az ég alja, csupa derű, csupa báj
Törődött napokra legyint a simulékony napsugár
Legkedvesebb nekem mindközül e pirkadati egynehány csöndes, vibráló pillanat
Várakozással, ígéretekkel, reményekkel táplált forrástalan lendület
Szendergő béke mindenütt
Néma üzenetem újra átadom a csintalan szellőnek:
-Üdvözöllek a mában, szívem minden zugában, vágyaim bizonyságában!
Hangot csak neved mellé adok, csendesen sóhajtva hívlak, első és egyetlen szavam e meghitt derengésben
Állhatatos rituálé, egyszer talán meghallod...
Fellebbenti fátyolát a kérlelhetetlen múlás
Elveszejti könnyűszín, magányos örömöm a felbolydulás
Madármama reppen, fiókái éles sivalkodása űzi,
A növekvő forróság az utolsó csepp harmatot is felemészti
Elindít a túlzó fény, a nyers zsivaly, a hivalkodó virágillat
A kezdet véget ért, helyén edzett élet lüktet,
Tevékeny keresetlenség.
