Szélcsengőket aggatok magamra

s kiállva a dühöngő viharba várom

hogy a fékeveszett csilingelés

elnyomja a könnyek sikolyát

Minden sír körülöttem

vagy csak a saját kétségbeesésem visszhangzik?

Bánts vagy gyalázz meg, kiabálj velem, vagy átkozz el

de azt a közelemben tedd 

mégse legyek teljesen egyedül.

Már nem számít semmi sem 

Ha lélegzethez juttatsz

/*/*/*/*/*/

Ismerkedem a tükörképemmel

Fáradt, fakó, öreges bemutatkozás

Gyöngülő mosoly remegve tartja bírhatatlan terheim

/*/*/*/*/*/

Valaki bújtasson el pár napra

Vagy egy lélegzetvételnyi időre rejtsen magába

El akarok fogyni a világból

Elpárologni, némán lebegni

vagy még inkább könnyű vággyal telten bőrödbe olvadni

Szótlanul érinteni, felfedezni, figyelni, 

újratanulni látni, tapintani, érezni

A fájdalom karjaiba simulva egyre csak torzul bennem a szív, egyetlen kincsem

/*/*/*/*/*/

Engedj magadba, csak egy pillanatra

piheghessek pórusaidba ivódva

Vagy ringass, míg teljesen elveszítem önmagam

hol vagy míg én térdre rogyva utolsó lélegzetemmel

sikoltom neved?

Közöny, önző vakság, elmagányosító gyáva közeg,

Ti lesztek a halálom!

Összetör a felismerés; körbenézek s nincs itt senki sem...