Ez az a pillanat ahol elvesztettem önmagam

Minden álom, vágy, terv, küzdelem és akarás

fonnyadásnak indult bennem.

Menthetetlen.

Összegyűjtöm minden megmaradt csöndem

behintem vele pusztuló mezőim

Végtelen fáradtság ez, lelassult idő

Még csalogat az alkonyfény

Színes virágszirom ruhába öltözött remény

Csak legyen erőm holnap reggel is felébredni még!

Ne hagyjatok egyedül! Most kérlek ne!

Nem sírok, csak sóhajtom, hogy most nekem nagyon nehéz!