Sötétben újra

Elvakított fényed, melyet oly mohón ittam magamba

Feléd fordítottam arcomat, melyre sugaraid lágy jeleket véstek

Mosolyogva tapogatom ki emlékeimet ...

Mennyi mennyi hazug szó - s én hogy áhítoztam utána

Akkor jöttél, mikor jönnöd kellett

Okkal ébresztettél fel és taszítottál vissza

Sosem lehetek elég hálás hogy melegségeddel feloldottad görcseimet

Picinyke mandulafácskának , melyet szívembe ültettél, gondját viselem

Örömömmel óvom könnyeimmel táplálom

Lassan felnő, virága bája és illatozása szerelmet vonz 

gyümölcse, bő termése mindenféle éhséget csillapít

Most köszönöm, hogy voltál

hogy megtaláltál, hogy beragyogtál, 

lángra gyújtottál, felráztál és elringattál, 

Megnyitottál.

Adtál, drága Napom, oly sokat adtál. 

- - Az elemi erejű orkán lassan vibrálássá szelídül - - 

Viszonzásom egyetlen igéret lehet:

Verdes itt egy pici szív, melyben mindig otthonra lelsz

Vagy így, vagy úgy, vagy amúgy vagy semmiképp

A mandulafa árnyékában  szerelem, bizonyság, vigasz, béke vár

még pár pillanaton át... azután elengedem a vágyat utánad