A cigaretta füstje apró angyalokként örvénylik a szikrázó napsütésben

Lassú cseppekben olvad rólam a ruha, a bőröm, míg végül csak a vágy marad 

és a hamu mit is parázzsá lehel a forróság

Képek koppannak semmi- szemem káprázat-üregeiben

villanásban éled újjá lelked egyetlen rezdülése, melyben magamra ismerek

A dohány fanyar, súlyos illata sebesen gomolyog a szürke szél szárnyain

Látom benne arcod, de lassan elfolyik

Meleg van

Fülledtség telepszik rám, üvegszobába zár, az áhitatba, utánad

Vagy más után...

Ez a nyár a szerelmet hozta forgószélben

pillanatok, illatok, érintések, kacagások hurrikánja

hajnali találkozások a rajongás burkában

Hozzábújok a látványhoz... az illúzióhoz...

... visszacsókol a szívem ezen a perzselő betonkockán a légben