Drága Attilám!
Kifolyt belőlem minden szó, minden szenny és minden méz. Csak a szívdobbanás hallható, visszhangja kong az üres lélekteremben. Lélegzet visszafolytva figyelem az életet körülem, néha a szememben tükröződik egy-egy apró érzelem. Már nem fáj, már nem éget, nem bizserget és nem rémiszt más, csak a semmi.
.jpg)
