Várakozva pihen egy csepp bor a hordó közepén

Rémiszti a sötét, a fulladás

A türelemben éri ki magát a gyermek

Vágyakozva pihen egy csepp bor az üveg fenekén

Áhitattól csendben nyüzsög az élet odakint

A sötét üveg párás, torz képez fest..... és mégis, milyen szép

Egy molylepke küzd belé

Élete alkonyán boldogan borba fúl

S a pohár ingatag lábain áll..... egy percig még talán

A tiszta bor holtját siratja, majd az üvegszilánkok között

új útra kél egy bűzös kék rongy ölelő kebelén