Egy pohár száraz bor fölött méláznak selyemfényű perceim Ma csak a fáradtsággal dúdolok rég megunt dallamot A következő kortyba beleképzellek Te megnemismert igaz társ. * Karcsú palackom szelleme a szemérmetlen Remény Kukucskál, pislog, hízeleg. * Egymásra szánt időnk…

A sötét végtelenjében gyenge körte ontja zamatos ragyogását lédús fényt vet árnyakat ébresztve az elszáradt reményre magányos sugára csókot vált a szilárd fal ridegségével Beleszeret a fakó lapok képzelt hősébe, Édes gyötrődésben cikázik sorról sorra... És…