Fájdalmak alatt görnyedtem, fejem lehajtva, szemem lesütve, úgy hittem, hogy gyenge pillantásom méltatlan minden evilági csodára. Jutott ami adatott, fúj a rossz szél, merre kedve tartja, dolgom csak annyi ebben az életben, hogy tűrjem bírhatatlan életem. Ki tudja milyen mennyei…

Ha keresem magam, az iparvasúton vagyok. Ott széjjelfeszített darabjaim mindig megtalálom Elfeledett, elhagyott síneken gubbaszt egymás mellett minden porcikám   Elnézem azokat, ahogy a világ is lát- sok sok apró, szikrázni képtelen üvegszilánk Olykor…