Bíborban játszik az égfénylő kapuját nyitja a Forráselborít, elvakít...Semmi- kezed arcomra fektetedde lásd, földi korlátaim burokba zárnaknem érezlek többémenned kell, a búcsúra késő Létezhetetlen az állításHogy meghaltál? Ugyan már!Zokogásuk visszhangzik az…

 Sötétben újraElvakított fényed, melyet oly mohón ittam magambaFeléd fordítottam arcomat, melyre sugaraid lágy jeleket véstekMosolyogva tapogatom ki emlékeimet ...Mennyi mennyi hazug szó - s én hogy áhítoztam utána Akkor jöttél, mikor jönnöd kellettOkkal ébresztettél…